Hogy megbüntesse a feleségét, egy férj eladta a ház rá eső felét az első szembejövő hajléktalannak, majd elrepült a tengerpartra a szeretőjével.
Azt hitte, tönkretette a felesége életét, de fogalma sem volt róla, hogy az asszony már előkészítette a saját meglepetését.
– Ismerd meg az új lakótársunkat, kedvesem – mondta gúnyos mosollyal, miközben szélesre tárta az ajtót. Egy vékony, borotválatlan, viseltes kabátot viselő férfi lépett be sután a lakásba.
– Mától itt lakik veled. Adj neki enni, öltöztesd fel, és ha akarod, a válás után akár hozzá is mehetsz feleségül.
A feleség elsápadt. – Mit művelsz? Mi ez az egész?
– Részemről végeztem veled – mondta a férfi, egy kézlegyintéssel elintézve a dolgot. – Elmegyek egy fiatalabb és szebb nővel. Ebből a házasságból nekem csak egy fiú kellett, és ő már felnőtt. Az élet még előttem áll. Isten veled, kedvesem.
Az előző napon elrohant egy ismerős közjegyzőhöz, és elajándékozta a lakás felét Viktornak, egy hajléktalannak, akivel egy szupermarket mellett találkozott, és akit egy üveg itallal meg némi aprópénzzel rászedett.
Számára ez volt a tökéletes bosszú. A felesége mostantól kénytelen lesz megosztani az otthonát egy idegennel.
Viktor kezébe nyomta az iratokat tartalmazó mappát, rácsapta az ajtót, és néhány órával később már a repülőn ült a csillogó szeretője mellett, strandokról és szabadságról álmodozva.
De amikor végül visszatért, az elhagyott feleség már olyan bosszút készített elő, amire álmában sem gondolt volna.
2. Rész
Miután az ajtó bezárult, a feleség némán állt a folyosón, hallgatva a fürdőszobai csap csöpögését. Vett egy mély levegőt, és ránézett a férfira, akit a férje hozott az életébe.
– Hogy hívnak? – kérdezte halkan.
– Viktor – mormogta a férfi. – Elmehetek, ha a hölgy úgy akarja.
– Nem, Viktor – mondta kedvesen az asszony. – Először lefürdesz, eszel valamit, aztán beszélgetünk.
Néhány órával később a vele szemben ülő férfi már egyáltalán nem hasonlított egy piszkos, utcáról jött idegenre. Fáradtnak, feszélyezettnek és fájóan hétköznapinak tűnt a férje egyik régi pulóverében. Az asszony kiterítette a gyűrött papírokat az asztalra.
– E szerint – mondta – most te vagy a lakás felének a tulajdonosa. De mindketten tudjuk, hogy téged csak kihasználtak.
Viktor lesütötte a szemét. – Azt mondta, nem érdekli, mi történik, amíg az ön élete tönkremegy.
A feleség arca megkeményedett. – Akkor helyrehozzuk, amit ő összetört. Segítek neked lejönni az utcáról, szállást találni, rendes ruhát venni és valódi támogatást kapni. Cserébe ezt a részt rám íratod. Tisztán és korrekten.
Egy héttel később már egy másik közjegyző előtt ültek.
Viktor aláírta az ajándékozási szerződést, korrekt anyagi segítséget kapott az asszonytól, és elfogadott egy beutalót egy rehabilitációs központba. Ezalatt a feleség minden másról gondoskodott.
3. Rész
A férje összes holmiját szemeteszsákokba pakolta, és eladományozta ugyanannak a hajléktalanszállónak. Az autót a saját nevére íratta.
Ezután felhívta a férfi munkahelyét, és higgadtan elmagyarázta, hogy a férje mostanában furcsán viselkedik: fillérekért ad el vagyontárgyakat, elhagyja a családját, elhanyagolja a kötelezettségeit, és szó nélkül eltűnik.
A vezetőséget nem kellett sokáig győzködni. Először felfüggesztették, majd hamarosan ki is rúgták. A férfi két héttel később tudta meg az igazságot, amikor a tengerparton elfogyott a pénze, és a kártyája hirtelen leállt. A szeretője, akit egyáltalán nem érdekelt a szegénység és a problémák, egyedül repült haza.
Dühösen és megalázottan tért vissza, készen állva arra, hogy „mindenkit a helyére tegyen”. De amikor a lakáshoz ért, megdermedt.
A zárat lecserélték. És életében először rájött, hogy az, aki az ajtón kívül rekedt, ő maga volt.