Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatal magyar házaspár, akik arról álmodoztak, hogy kislányukkal együtt egy békés vidéki házban élnek majd.
Bár nem voltak jelentős anyagi forrásaik, sikerült rálelniük egy régi, megfizethető házra. Elhatározták, hogy saját kezükkel alakítják át otthonukká. Lépésről lépésre, szorgalmasan dolgoztak – hozzáépítettek egy második emeletet, nyári teraszt építettek, és tágasabbá tették a lakóteret.
Különösen büszkék voltak arra, hogy a munkálatok nagy részét maguk végezték.
Fontosnak tartották megőrizni az épület eredeti hangulatát: restaurálták a régi bútorokat, sőt, még egy régi agyagtégla kemencét is felújítottak.
Kezdetben csupán hétvégi pihenőhelyként gondoltak a házra, ám ahogy telt az idő, beleszerettek a helybe – és úgy döntöttek, végleg beköltöznek.
Teljes szívvel elfogadták a vidéki élet ritmusát. Kis farmot alakítottak ki, és ma már boldogan élnek meghitt, saját kézzel teremtett otthonukban.
A sok nehézség ellenére hálásak a sorsnak, hogy megvalósíthatták álmukat – történetük pedig másokat is arra ösztönöz, hogy merjenek nagyot álmodni.
