Ahhoz, hogy eljusson a medvékhez, Mandynek több biztonsági akadályt is le kellett küzdenie, amelyeket éppen azért állítottak fel, hogy távol tartsák az embereket a vadállatoktól.
Először habozás nélkül megmászta a magas kerítést – már ez is elég lett volna, hogy bárkit visszariasztson. De ő továbbment.
Átvágott a sűrű sövényeken, figyelmen kívül hagyta a jól látható figyelmeztető táblákat, majd felkapaszkodott arra a falra, amely a megfigyelőteret választja el a kifutótól.
Ahogy a peremhez ért, a körülötte álló látogatók lélegzet-visszafojtva figyelték. Sokan el sem hitték, amit látnak – mintha egy valósággal keveredő rémálom bontakozna ki előttük.
Csak amikor szemtől szembe került a jegesmedvékkel, tudatosult benne, milyen súlyos következményei lehetnek a vakmerő tettének. A medvék eközben épp ettek. A ragadozók viselkedését tanulmányozó szakértők szerint az étkezés ideje különösen kockázatos – ilyenkor még a legnyugodtabb állatok is rendkívül agresszívvé és területvédővé válhatnak.
A jegesmedvék pedig nemcsak hatalmasak, hanem kiszámíthatatlanok is. Az egyik állat észrevette Mandy mozgását – és azonnal ösztönösen cselekedett. Egyetlen másodperc alatt rátámadt: letarolta, és többször megharapta a karját és a lábát.
A nézők döbbenten és tehetetlenül figyelték a támadást, amely kíméletlenül megmutatta ezeknek a hatalmas ragadozóknak az igazi, vad természetét. A medve számára az ember betolakodó volt – és a természetben a fenyegetést nem tűrik meg, azt ki kell iktatni.