A falu még a hajnali pára fogságában úszott, amikor valami egészen különös dolog zökkentett ki a reggeli rutinomból. Mielőtt beléptem volna a még zárva tartó boltba, egy megfoghatatlan mozgásra lettem figyelmes a küszöb közelében.
Megtorpantam. A sűrű ködben hirtelen azt sem tudtam, valódi lényeket látok-e, vagy csak a fáradt szemem játszik velem.
A félelemtől a felismerésig Az első gondolatom a védekezés volt: patkányok – suhant át az agyamon a kellemetlen feltételezés. Ám ahogy közelebb léptem, a bizonytalan, mégis bátor mozgásuk láttán a viszolygást felváltotta a kíváncsiság.
Gyorsan fotót küldtem egy állatorvos barátomnak, miközben a felszálló köd végre fellebbentette a fátylat a titokról. Nem kártevők voltak, hanem parányi, védtelen sünfiókák.
Törékeny találkozás Ott álltak a rideg betonon, harmatos, puha tüskékkel, sötét gomb szemeikkel pedig némán fürkésztek engem. A szakértő tanácsát követve távolságot tartottam, csupán egy kevés élelemmel próbáltam segíteni nekik.
Egy adott pillanatban az egyik kicsi megállt, és egyenesen rám nézett. Abban a néma csendben megszűnt a külvilág; éreztem, ahogy a természet és az ember közötti láthatatlan fal egy pillanatra leomlik.