Roque José Florêncio, akit a világ Pata Seca néven ismert meg, a brazil történelem egyik legmegrázóbb, mégis leginspirálóbb alakja. 1828-ban született szabadnak, de gyermekként elrabolták és rabszolgaságba kényszerítették.
Kiemelkedő fizikai ereje és kétméteres magassága miatt egy kapzsi földbirtokos „szaporító rabszolgaként” tekintett rá: érzelmeitől és akaratától megfosztva arra kényszerítették, hogy több mint 249 gyermeket nemzzen, akik mind rabszolgasorba születtek.
Pata Seca azonban a legkegyetlenebb évek alatt sem veszítette el emberi tartását:
-
A lázadó szellem: Bár hatalmas termete miatt ő maga nehezen tudott volna elrejtőzni, titokban számos rabszolgatársának segített megszökni és eljutni a „quilombókba” (szökött rabszolgák közösségeibe).
-
A szabadság hajnala: 1888-ban, a rabszolgaság eltörlésekor végre saját sorsa ura lett. Egykori gazdája – hálából a munkájáért – egy kis földet adott neki.
-
Új élet és örökség: Szabad emberként alapított saját családot, feleségül vette Palmirát, akitől kilenc gyermeke született.
Pata Seca rendkívüli életet élt: 130 évesen hunyt el 1958-ban.
Temetésén ezrek búcsúztatták azt az embert, aki a legmélyebb elnyomásból indulva vált a méltóság és a túlélés jelképévé.