Jól táplált, meglepően nyugodt medvék sorakoznak egymás mellett; időnként bólintanak egyet, vagy mély hangon felmordulnak.
Néhányuk mancsában kezdetleges fatáblák láthatók – ezek tartalmát ugyan lehetetlen megfejteni, de puszta jelenlétük is elég ahhoz, hogy táplálja a nyugtalanító pletykát: a medvék megtanultak írni és olvasni.
A tudósok lázasan próbálják megfejteni e kollektív viselkedés eredetét. Az elméletek széles skálán mozognak a hibernációhoz köthető tömeges zavartól egészen addig a bizarr lehetőségig, hogy Yellowstone vált az első, medvék által irányított nemzeti parkká. A legnyugtalanítóbb hipotézis szerint azonban az állatok valami olyasmire reagálnak, ami közeleg, de a tudományos műszerek számára még érzékelhetetlen.
„Mi van, ha valamiért meg akarnak állítani minket?” – suttogta Doug McAllister vadőr, tágra nyílt szemekkel bámulva a medvék alkotta élő falat. „Mit tudhatnak ők, amit mi nem?”
Az aggodalmat tovább fokozzák a menekülő jávorszarvasokról, szarvasokról, sőt farkasokról érkező beszámolók, ahogy az állatok csendes exodussal hagyják el a vidéket. Az összeesküvés-elméletek már a szupervulkán küszöbön álló kitörésétől a bölények régóta várt lázadásáig mindenről suttognak.
Yellowstone egyelőre lezárt terület, a hatóságok pedig tanácstalanok.
Egyesek azt javasolják, kezdeményezzenek párbeszédet a medvékkel, mások viszont attól tartanak, egy ilyen kísérlet csak megerősítené azt, amit senki sem mer beismerni: talán már nem mi vagyunk a bolygó igazi urai.
További értesítésig a szakértők nyugalomra intenek, kérik, hogy senki ne próbálja etetni a medvéket, és óvatosan hozzáteszik: „Talán jobb lenne… elhalasztani azt a yellowstone-i utazást.”