Gyakran emlegetik Németország legszebb férfijaként. És nem, ez nem vicc – olyannyira nem, hogy 2024-ben hivatalosan is elismerték az ország legvonzóbb férfijának. De vajon mi rejtőzik a vastag smink és a csillogó homlokzat mögött?
Harald Glöckler ma a luxus, a pompa és a gátlástalan önkifejezés szimbóluma Németországban, ám az útja a csillogásig sötét árnyakkal volt kikövezve. Gyerekkorát egy borzalmas tragédia árnyékolta be: mindössze 14 éves volt, amikor elveszítette édesanyját.
Bár a hivatalos jelentések szerint az asszony egy végzetes balesetben, a lépcsőről leesve halt meg, Harald a mai napig szilárdan hiszi, hogy apja volt a felelős a haláláért. Talán éppen ez a sötét emlék űzte őt a fény és a szépség megszállott keresése felé.
A POMPÖÖS birodalom születése
Harald már fiatalon a divatba és a művészetbe menekült. 1987-ben nyitotta meg első üzletét, és azonnal feltűnést keltett. Stílusa összetéveszthetetlen volt: az abszolút glamour, ahol a visszafogottság bűnnek számít.
Aranyfólia, strasszok, koronák és flitterek minden mennyiségben – megszületett a POMPÖÖS márka. Filozófiája egyszerű, de hatásos: „Minden nő megérdemli, hogy hercegnőnek érezze magát.”
A divatvilágból hamar a televízió képernyőjére került, de ahogy nőtt a hírneve, úgy változott meg a külseje is.
„Nem hercegnőnek születtem, azzá tettem magam”
Ahogy teltek az évek, Harald nemcsak a ruháit, hanem saját magát is „tervezőasztalra” fektette. Nyíltan és büszkén vállalja számtalan plasztikai beavatkozását.
Botox, implantátumok, többszörös arcplasztika, orrkorrekció, ajakfeltöltés, valamint haj- és szempilla-hosszabbítás – a lista végtelen. A célja nem az volt, hogy természetes maradjon, hanem hogy egy élő műalkotást hozzon létre. Gyakran hasonlítják egy élő porcelánbabához, és ezt ő bóknak veszi. Ahogy ő maga fogalmazott:
„Újraalkottam magam. Nem mesebeli hercegnőként születtem – én alakítottam magam így.”
A megdöbbentő „Előtte-Utána”
Ha megnézzük Harald fiatalkori fotóit, az állunk leesik. A képekről egy teljesen átlagos, rövid hajú, természetes arcú fiatalember néz vissza ránk, aki köszönőviszonyban sincs a mai, extravagáns énjével.
Az átalakulás az 1990-es években kezdődött a feltűnő ruhákkal, mára pedig visszafordíthatatlanná vált. Harald Glöckler bebizonyította, hogy a szépség szubjektív, és a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát a bőrében – még akkor is, ha azt a bőrt sebészek szabták újra.