Kicsit nosztalgiáztam: Amikor a foci még a járvány árnyékában is összehozott minket
Srácok, ma szembejött velem a YouTube-on egy régi, 2020-as klip a República Deportiva adásából, és muszáj leírnom, mi minden kavargott fel bennem, miközben néztem. Emlékeztek még 2020 szeptemberére? Nyakig ültünk a koronavírus-járványban, minden bizonytalan volt, és a foci – még ha üres lelátók előtt is – egyfajta mentőövként szolgált a hétköznapok unalmában.
A videóban Lindsay Casinelli, Jesús Bracamontes és Paco Villa pörgetik a mexikói bajnokság (Liga MX) híreit. Hihetetlen látni, hogy mekkora energiával nyomták, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy tévéstúdióban ülni, miközben odakint állt a bál.
Ami nekem a legjobban átjött, az a meccs utáni dráma kibeszélése az América és a Chivas klasszikusa (az a bizonyos Súper Clásico) kapcsán. Ment a vita azon, hogy a játékosok a lefújás után kezet fogtak, mezt cseréltek és mosolyogtak. Akkoriban sokan fújoltak emiatt, hogy „hol van a rivalizálás, hol van a tűz?”. De Lindsay-nek volt egy hatalmas mondata, amivel teljesen egyetértek: egy világjárvány közepén, amikor mindannyian kaptuk a pofonokat az élettől, a foci nem a gyűlölködésről, hanem a testvériségről kellene, hogy szóljon. A pályán lemegy a 90 perc kőkemény harc, de utána emberek maradunk. Emberként látták egymást a srácok, és ez szerintem akkoriban mindennél fontosabb volt.
Aztán ott volt az a rész, amikor bemutatták César Daza sztoriját, aki látássérült szurkolóknak segít átélni a gólok örömét. Komolyan mondom, libabőrös lettem. Mi, akiknek természetes, hogy látjuk a labdát, bele sem gondolunk, mit jelent annak a játéknak a szeretete, amit valaki csak a szívével lát.
Persze volt lazulás is, a tetoválásokról szóló blokkon és a műsorvezetők egymás közti ugratásain szakadtam a röhögéstől. Kell az ilyen kötetlen, haveri hangulat a képernyőre, mert a néző is úgy érzi, mintha ott ülne velük a kanapén egy sörrel a kezében.
A végén persze visszatért a valóság: a mexikói válogatott kerethirdetése és a Covid-fertőzések miatti kapusproblémák.
Furcsa így utólag, évek távlatából visszanézni ezt a szűk tíz percet. Arra emlékeztet, hogy bármilyen nehéz időszakot is élünk meg, a sportnak van egy olyan csodálatos ereje, ami képes egy pillanatra elfeledtetni a bajt és összehozni minket.
Ti követtétek akkoriban a mexikói focit, vagy nektek is teljesen más dolgokon járt a fejetek abban az évben?