A 32 éves Robert szerető férj és odaadó édesapa, aki sikeresen egyensúlyozik a munkája és családi élete között.
Feleségével, Candice-szel és ötéves fiukkal, Samuellel él, és bár korábban mindketten dolgoztak, az elmúlt öt évben Robert lett a család fő kenyérkeresője, hogy Candice otthon maradhasson a kisfiukkal.
Az utóbbi időben azonban Robert észrevette, hogy Samuel elutasítóan viselkedik az édesanyjával szemben. Nem engedte, hogy megölelje, és egyre távolságtartóbb lett vele.
— Sam, miért kerülsz mostanában anyát? — kérdezte Robert egy este, amikor a kisfiú már pizsamában ült az ágyán. Samuel lesütötte a szemét, mintha habozna válaszolni.
— Titkol valamit… és nem akarja megosztani velem — mondta halkan. — Anya már nem olyan, mint régen.
— Mire gondolsz?
Samuel nagyot sóhajtott.
— Láttam, hogy sír a szobájában, amikor nem vagy itthon. Egyszer meg akartam kérdezni, mi a baj, de rám kiabált, hogy menjek ki.
Egy fényképet szorongatott, de amikor észrevett, gyorsan elrejtette egy zöld dobozba, amit az ágya alatt tart. Robert hátán végigfutott a hideg. Mit rejtegethet Candice, ami ennyire megviseli?
— Gyakran sír? — kérdezte óvatosan.
— Majdnem minden nap ezen a héten. Próbálja eltitkolni, de a szeme mindig piros, és a hangja is más. Ráadásul bezárja az ajtót, ha a közelébe megyek. Apa, nekem ez nem tetszik… Segítenünk kell rajta.
Robert megpróbált nyugalmat sugározni.
— Ne aggódj, kicsim. Beszélek anyával, és kiderítem, mi a baj. Miután Samuel elment játszani, Robert mély levegőt vett és bement a hálószobába.
— Candice, titkolsz valamit előlem? — kérdezte, és érezte, hogy a szíve a torkában dobog.
Candice meglepetten nézett rá, de aztán az arca megkeményedett.
— Mégis miről beszélsz?
Robert elővette a fényképet, amelyet a dobozban talált.
— Ki ez a férfi?
Candice arca elsápadt, mintha kiszállt volna belőle minden vér.
— Ó, ne… Nem akartam, hogy megtudd — suttogta remegő hangon.
Robert szíve vadul kalapált.
— Megcsaltál?
— Nem! — vágta rá Candice. — Mindent elmagyarázok, de kérlek, ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!
Candice mély levegőt vett, és elmondta az igazságot: haldokló nagyanyja bízta rá a fényképet és a történetet, amely örökre megváltoztatta az életét. Kiderült, hogy az édesanyja házasságon kívül esett teherbe, és hogy Candice-nek van egy ikertestvére, akiről soha nem tudott.
Szülei, hogy eltitkolják a botrányt, örökbe adták a testvéreket, de külön családokhoz kerültek, így soha nem találkozhattak.
Candice csak nemrég tudta meg az igazságot, amikor biológiai apja halála előtt elárulta neki a titkot.
— A fényképen ő van… a testvérem — suttogta Candice, és könnyek csillogtak a szemében.
Robert döbbenten hallgatta.
— Tehát ő az ikertestvéred?
Candice bólintott. A hasonlóság valóban szembetűnő volt.
Robert magához húzta feleségét.
— Sajnálom, hogy kételkedtem benned — mondta halkan.
— De akkor miért sírtál ennyit?
Candice remegő hangon válaszolt:
— Mert soha nem ismerhettem meg az igazi apámat… És most nem tudom, mit tegyek a testvéremmel. Meg akarom találni, de félek attól, hogy fájdalmat okozok a nevelőszüleimnek. Robert gyengéden megsimogatta a hátát.
— Nem kell egyedül meghoznod ezt a döntést. Bármit választasz, én itt leszek melletted. Candice mélyen belélegezte férje megnyugtató illatát. Nem tudta még, hogyan tovább, de egyvalamiben biztos volt: többé nem kell egyedül hordoznia ezt a terhet.