Amikor beköltöztünk az új házunkba az egyéves kisfiunkkal, azt hittem, végre megtaláltuk a nyugalmunkat. Az első néhány nap békésen telt, de az ötödik napon valami megváltozott.
A hálószoba szőnyegén egy vékony, áttetsző tárgyat találtam. Első pillantásra eldobott csomagolószalagnak tűnt.
Azonban, amikor lehajoltam érte, a hideg futkosott a hátamon. Nem műanyag volt, hanem lágy, pergamenszerű anyag, amin finom, pikkelyes mintázat rajzolódott ki. Megdermedtem a felismeréstől. Próbáltam racionális maradni, és azzal nyugtatni magam, hogy egy régi háznak vannak furcsaságai, de az éjszakák hamarosan elviselhetetlenné váltak.
A padló alól halk zörgés és fojtott sziszegés hallatszott, mintha valami folyamatosan mozgásban lenne a talpunk alatt.
A hetedik napon jött az igazi sokk: a gyerekszobában, a szekrény mögött egy újabb levetett bőrt találtam. Ekkor már nem volt kétségem: kígyók vannak a házban. Azonnal szakembereket hívtam, akik a kád alatt egy egész fészket találtak, tele fiatal siklókkal. Bár kiderült, hogy nem mérges kígyókról van szó, a tudat, hogy ott éltek velünk, azóta sem hagy nyugodni.
Minden rést és szellőzőt ellenőrzök, és csak annyit mondhatok: soha ne hagyjátok figyelmen kívül a falak mögül jövő gyanús hangokat!