A gép fedélzetén nagy volt a nyüzsgés; a járat szinte teljesen megtelt. Az utasok a csomagjaikkal bajlódtak, és a helyüket keresték a szűk sorok között. Egy szürke pólós, termetes férfi foglalta el a helyét a folyosó mellett. Azonnal látszott, hogy a rendelkezésre álló tér nem lesz elegendő számára.
Méretei miatt akaratlanul is feszélyezte a mellette ülőt, sőt, még a folyosón való közlekedést is nehezítette. A környezete türelmetlen, rosszalló pillantásokkal méregette.
Röviddel ezután egy légiutas-kísérő lépett hozzá. Udvariasan, de határozottan kérte, hogy fáradjon vele, hogy megoldást találjanak a kényelmetlen helyzetre. A feszültség tapinthatóvá vált a kabinban. Ekkor a férfi hirtelen felállt, és hangosan az utasokhoz fordult.
– Barátaim, tudom, hogy útban vagyok, és kellemetlenséget okozok – kezdte, majd előhúzott egy összehajtott papírt a zsebéből.
– Éppen ezért szándékosan két egymás melletti ülést vásároltam, hogy senkit se zavarjak. Sajnos a beszállásnál hiba történt, és a második jegyemet kiadták másnak. De most tisztázzuk a helyzetet!
A légiutas-kísérő arca elvörösödött a szégyentől. Gyorsan ellenőrizte a jegyet, bocsánatot kért, és azonnal intézkedett. Percekkel később a férfi melletti szék felszabadult, így ő nyugodtan elfoglalhatta mindkét helyet.
A korábbi feszültséget tiszteletteljes csend váltotta fel. Egy utas halkan csak ennyit súgott a szomszédjának: „Ez igen, ez a nem semmi!” Néha a figyelmesség és az előrelátás a legnagyobb meglepetés, amivel a felhők felett találkozhatunk.