– Fiatalúr, üljön le a helyére! – kiáltott rá szigorúan a légiutas-kísérő, de a tizenhét éves fiú mozdulatlan maradt. Szemei az első osztályon utazó, levegőért küzdő terhes nőre szegeződtek, és a reakciója mindenkit megdöbbentett.
A Harrington házaspár a tőlük megszokott módon szállt fel – magabiztosan, nyugodtan, abban a hitben, hogy uralják a világot. Richard, a kiváló pénzügyi szakember, aki mindig mindent irányítani akart, és a felesége, Catherine – elegáns, ragyogó, kedves mosollyal az arcán, várandóssága hetedik hónapjában gömbölyödő hassal.
Az első osztályon utaztak, ahol a legapróbb kívánság is azonnal teljesül, de most semmilyen pénzösszeg nem jelenthetett megoldást.
Catherine hirtelen elsápadt, ajkai elkékültek, légzése pedig felborult: szaggatottá és rendszertelenné vált, mintha teljesen elfogyott volna a levegője. A hasához kapott, próbálta elviselni a fájdalmat, azonban az állapota rohamosan romlott.
– Csináljanak valamit! – kiáltotta Richard kétségbeesetten, szorosan fogva a nő kezét. – Van itt egy orvos?!
A személyzet felbolydult, valaki elsietett az elsősegélydobozért, a repülőgépen pedig úrrá lett a pánik. Az utasok egymásra néztek, senki sem tudta, hogyan reagáljon.
Minden egyes másodperccel Catherine légzése egyre gyengült, és a pulzusa alig volt kitapintható.
Ugyanebben a pillanatban a turistaosztályon Ilya Williams aggódva szorította ökölbe a kezét. Nem voltak orvosi ismeretei, csak egy magas, vékony, hétköznapi pulóvert viselő fiú volt, aki egy sorsdöntő interjúra utazott Londonba. Viszont már átélt egy ehhez hasonló esetet.
Egy évvel korábban a nagymamája majdnem életét vesztette pontosan ugyanebben az állapotban. Halkan maga elé motyogta: trombózis… tüdőembólia… ha nem cselekszünk azonnal, nem fogja túlélni.
A szíve olyan erősen vert, hogy azt hitte, a mellette ülők is hallják, mégis vette a bátorságot, felállt, és elindult a folyosón. Ekkor olyan jelenet játszódott le, amely minden jelenlévőt megdöbbentett.
– Azonnal oxigénre van szüksége, emeljék fel a lábát, és adjanak neki egy aszpirint, ha van! – hangzott fel hirtelen a fiú határozott és erős hangja, áttörve a zűrzavaron.
Richard hevesen hátrafordult, és dühösen, gyanakodva meredt rá.
– Te meg ki vagy? Itt most nincs helye a játéknak, fiam! Pontosan abban a másodpercben azonban Catherine egy erőtlen nyögést hallatott, és a Richard szemében tükröződő rettegés elnyomta a büszkeségét.
A légiutas-kísérők akcióba léptek. Felhelyezték Catherine-re az oxigénmaszkot, óvatosan megemelték a lábát, és találtak aszpirint a dobozban. Ilya higgadtan és határozottan irányította őket a további lépésekben, mintha már számtalanszor kezelt volna ilyen krízist.
Eltelt néhány gyötrelmes perc, amely egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán teljesen váratlanul a nő légzése normalizálódott. Ajkai fokozatosan visszanyerték természetes színüket, és az arcára kiült feszültség is enyhült.
Tökéletes csend borult a térre.
Richard először a feleségére, majd a tinédzserre nézett, és a tekintetében már nyoma sem volt az arroganciának vagy a bizalmatlanságnak. Csak mélységes hála tükröződött benne.
– Te… te megmentetted az életét – suttogta, még mindig képtelen volt felfogni a történteket.
Ilya csak enyhén megvonta a vállát, mintha a tette a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A repülőgép folytatta útját harmincötezer láb magasan, de mostanra minden megváltozott.
Mert egy nő és a meg nem született gyermeke élete egy olyan ember kezén múlt, akit korábban senki sem vett észre.