Anton Kudrjavcev története mély tragédiával veszi kezdetét, de végül a szeretet és az újrakezdés erejének szimbólumává válik. Anton és első felesége, Anna, gyermekkori szerelmek voltak, akik mindig is népes családról álmodtak. Már három gyermeket neveltek, amikor kiderült, hogy Anna hármas ikreket vár.
A hatodik gyermek érkezése utáni boldogságot azonban beárnyékolta a diagnózis: Anna rákos lett.
A betegség végül legyőzte Annát, így Anton egyedül maradt hat kisgyermekkel. A mindennapi küzdelem a háztartással, a pelenkázással és az etetéssel embert próbáló feladat volt az özvegy apa számára. Sorsa azonban országos figyelmet kapott, miután egy helyi újság beszámolt a helyzetéről. Anton levelek ezreit kapta, amelyekben nők fejezték ki támogatásukat.

A sok levél közül Ljudmila soraiban volt valami különleges. Az őszinte és egyszerű üzenetből levelezés, majd személyes találkozás lett egy parkban. Ljudmila nemcsak Anton, hanem a gyerekek szívét is azonnal elnyerte; minden apró részletre emlékezett velük kapcsolatban. Anton számára világossá vált, hogy Ljudmila nem pótolni akarja Annát, hanem egy új, közös életet szeretne építeni.
A pár összeházasodott, de a családjuk még ennél is tovább bővült. Amikor tudomást szereztek két árván maradt gyermekről, akiknek édesanyja meghalt, édesapjuk pedig börtönbe került, gondolkodás nélkül örökbe fogadták őket.
A kilencgyermekes háztartásban a teendők megsokszorozódtak, de a legnagyobb öröm akkor érte őket, amikor megszületett közös gyermekük, a család tizedik tagja.
A család rendkívüli története eljutott egy népszerű televíziós műsorba is. Ott egy ismeretlen jótevő egy mikrobusszal ajándékozta meg őket, ami lehetővé tette, hogy a tízgyermekes család végre együtt utazhasson és új életet kezdhessen a Krasznodari határterületen.
Ez a történet emlékeztet minket arra, hogy a legsötétebb pillanatok után is van remény a boldogságra.

