Elizabeth lelkében mindig is ott élt a vágy egy szerető, népes család után. Számára az anyaság nem csupán egy szerep volt, hanem a legfőbb hivatás, amelyre kislány kora óta készült.
Amikor hosszú évek várakozása és reménykedése után a teszt végre pozitív lett, a szíve csordultig telt kimondhatatlan boldogsággal. Úgy érezte, a sors végre kárpótolta őt minden eddigi nehézségért.
Férje, David, eleinte ugyanilyen lelkesedéssel fogadta a hírt. Oly régóta vártak már erre a pillanatra, és úgy tűnt, a közös jövőjük végre teljessé válik. Együtt tervezgették a gyerekszoba színeit, válogatták a neveket, és David mindenben támogatta feleségét. Azonban az igazi, sorsfordító pillanat az első ultrahangos vizsgálat alatt jött el.
Az orvos hosszas csend után, amely alatt Elizabeth alig mert lélegezni, elmosolyodott, és közölte a hihetetlen hírt: „Készüljenek fel, mert nem egy, és nem is két szívdobbanást hallok… Hármasikreik lesznek!” A hír sokkoló volt, mégis euforikus. Hármasikrek!
Elizabeth és David alig hittek a fülüknek, és bár tudták, hogy nem lesz könnyű, a boldogságuk határtalannak tűnt.
Azonban a felhőtlen öröm sötét fordulatot vett a szülőszobán. Amikor a három kisfiú világra jött, bőrük színe sokkal sötétebb volt, mint amit David el tudott fogadni. A férfi szívét megmérgezte a gyanakvás és a bizalmatlanság, és végül egy kegyetlen döntést hozott: magára hagyta Elizabethet a három újszülöttel, elmenekülve a felelősség elől.
Eltelt tizenöt hosszú és küzdelmes év. Elizabeth emelt fővel, egyedül nevelte fel a fiait, dacolva a szűkös anyagiakkal és a környezete előítéleteivel.
Ám most, másfél évtizeddel később, valami olyan dolog történt, ami az egész világ figyelmét rájuk irányította. A múlt eltemetett titkai felszínre törtek, és az igazság, amelyre fény derült, még annál is megdöbbentőbb volt, mint amit bárki képzelni mert volna…