Ami egy békés vidéki kirándulásnak indult, az hirtelen sötét rejtéllyé vált Szergej számára. Miközben drónját a folyó csendes tükre és a végtelen erdőség felett navigálta, mindössze a tökéletes tájképet kereste.
Azonban a nyugalom pillanatok alatt szertefoszlott.
Egy váratlan árnyék suhant át a keresőn, ami azonnal megtörte az idillt. Szergejt kíváncsisággal töltötte el, hogy mi utalhat aktivitásra egy ilyen távoli és szinte megközelíthetetlen vidéken.
Óvatosan közelebb irányította a drónt, és a sűrű lombozaton keresztül leereszkedett a mélybe.
Az erdő sűrűjében a kamera egy elszigetelt tisztást tárt fel, amely egy düledező, rusztikus kunyhót rejtett. Az omladozó falak és a kopott deszkák évtizedek óta tartó elhagyatottságról és néma feledésről árulkodtak.
De nem az elhagyatott épület látványa volt az, amitől Szergej ereiben megfagyott a vér.
Ami igazán sokkolta, és amitől a szíve vadul kalapálni kezdett a mellkasában, az a különös és megmagyarázhatatlan jelenet volt, amely a kunyhó körül bontakozott ki a szeme előtt.