Victor abban a hitben élt, hogy érinthetetlen. A sármja és az intelligenciája mögé bújva hónapokon át játszott kettős játszmát, üzleti utakkal leplezve hűtlenségét.
Ezúttal is minden részletet kidolgozott: hamis miami-i papírok a táskában, miközben a kesztyűtartóban már ott lapult a hawaii-i luxusút szeretőjének, Lucynak.
Clara azonban már nem hitt a meséknek. A gyanúból fagyos bizonyosság lett. Nem rendezett jelenetet; helyette veszélyes nyugalommal kezdett vadászni. Heteken át gyűjtötte a bizonyítékokat, nyugtákat és időpontokat.
A sors iróniája, hogy Victor korábban maga ragaszkodott egy kőkemény hűtlenségi záradékhoz a házassági szerződésben – saját magát akarta védeni, de végül saját ítéletét írta alá.
Míg Victor a trópusi paradicsomban koktélozott, a világa kártyavárként omlott össze: a számláit befagyasztották, az otthonában pedig Clara várta, kezében a mindent eldöntő fotókkal. „Milyen volt Miami?” – kérdezte Clara élesen.
Victor mindent elveszített: a céget, a házat és a lányát, Sophiát is. Rájött, hogy Clara sosem áldozat volt, hanem a legveszélyesebb ellenfél. A karma ugyanis nem mindig kopogtat – néha tűsarkúban érkezik, és egy csésze tea mellett veszi vissza, ami jár neki.